Szeretet vagy sem?

Sokat beszélünk szeretetnyelvekről, feltétel nélküli szeretetről, de mi a szeretet?

Ebben a bejegyzésben ezt boncolgatom.

A szeretet kockázat. Kockáztatunk, amikor adjuk, és akkor is, amikor elfogadjuk. A szeretet tiszta, őszinte, önzetlen.

Amikor a szeretet először fáj, megtanuljuk, hogyan hárítsuk. Megízleljük a kockázatot és a veszteséget. Onnantól kezdve a szeretet félelemmel tölt el minket. Rettegünk szeretni, hiszen bármikor elveszíthetjük szerettünket, de ami ennél is rosszabb, hogy félünk attól, valaki szeret.

Ha mi válunk a szeretet tárgyává, az valójában azt jelenti, hogy valakit túl közel engedtünk magunkhoz, megmutattuk a lényünket, kitártuk azt a bizonyos ajtót, amin túl ott van az igazi valónk.

De vajon tényleg szeret, és te tényleg szereted?

„Szeretem, mert ő az anyám.”

„Szeretem, mert mindig jókedvre derít.”

„Szeretem, mert mellette biztonságban érzem magam.”

Nem, nem és nem. Ez, és az ehhez hasonló kapcsolatok alapja nem a szeretet, hanem a haszon. Érdekemben áll szeretni, hiszen a „szeretetemmel” fizetek a biztonságért, a nevetésért…

És ha mindezt megnézem máshonnan, akkor ezek mind elvárások, azaz feltételek. Szeretem, ha megnevettet, szeretem, ha megvéd…

Akkor kérdezem én, hol van ebben a feltétel nélküli szeretet?

Sehol.

Aztán nézzük meg más megközelítésből.

Azért szeret, mert…Tehát valamilyennek kell lennem azért, hogy szeressen. Nem baj, hogy szorongok és levegőt is alig merek venni, hiszen legalább ő szeret. És hogy miért van erre szüksége az embernek? Mert saját magát nem képes szeretni.

Az igazi szeretetben nincs ha, nincs talán, akkor, amikor. Nem kell kiérdemelni, nem kell küzdeni érte, nem kell bizonygatni, nem jár, nem elvárható, nem birtokolható, nem kizsarolható és nem irányítható.

A szeretet nem csupán egy fennkölt szó. A szeretet minden. Minden annak, aki adja és annak, aki kapja. Minden, hiszen benne van a tisztelet, az elfogadás, az őszinteség, az alázat, a bátorság és még sorolhatnánk.

A legfontosabb talán azt megértenünk, hogy a szeretet nem gyengeség, sokkal inkább erő. Miután ez megvan, már csak szabadjára kell engedni, és megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor nincs alá- és fölérendelt, nincs te és én, csak a mi és a miénk.